Még nemtom mi fog kisülni ebből a bejegyzésből..akinek nincs hangulata a pszihopata szentimentális eszmefuttatásomhoz az ezt a bejegyzést nyugodtan kihagyhatja..nekem meg mindegy hogy visszaolvasom-e ugyis csak ez jár a fejemben...
Úgyérzem kicsit túlvagyok feszülve már idegileg meg lelkileg megint... a sulit nem pihentem még ki..itthon is adódnak "kellemes" délutánok amikor sose jó amit csinálok..legutóbb azon kaptam magam hogy azt írom msn-en valakinek csak úgy aznap minden kifejezett ok nélkül hogy "frusztrált vagyok és ideges" és nemtudtam megmondani miért egyszerűen úgy éreztem magam ahogy néztem ki a fejemből...
Eléggé vártam már a szünetet a feszültségben..két napig tartott amíg Kicsim meglátogatott és itt aludt akkor nem gondoltam erre...volt egy másik tervem is hogy elmegyünk kicsit kikapcsolni a barátaimmal bulizunk egyet...nemjött össze..mint ahogy az már sokszor megtörtént (hiába vállaltam megint én hogy összehozom a csapatot más helyett) aznap vagy még az előző nap szépen sorban lemondta megint mindenki...ilyen olyan okokból..fáradtak nyűgösek nincs kedvük pénzük más jött közbe stb stb én egy megértő ember vagyok... ugyhogy végülis megértem az indokokat ..csak épp nálam nemjött jól az időzítés..énis feszült vagyok és nyűgös pont ezért lett volna szükségem a barátaimra..persze van aki máshogy szereti levezetni a mindennapok dolgait azis érthető. Ez megin visszarántott kicsit ugyhogy megin levoltam törve de próbáltam túllépni rajta...valamennyire sikerült mert még mindig velem volt Szivem rá tudtam támaszkodni..és a rég nem látott legjobb barátnőm is tudott rám szánni kicsit az idejéből...ittunk kicsit egy hangulatos kis teraszon ott megint egy rövid ideig jókedvem volt (köszönöm Ági nagyon hiányoztál már) aztán másnap Szivem is elment...és utána már nem volt kire támaszkodni... megin jött az a nincs értelme a napomnak..az az üresség érzés...amikor semmihez nincs kedvem még itt ülni és bámulni ki a fejemből sincs...nem dobtak fel a kedvelt dolgaim se amivel néha néha elütöm az időt...nem változott velük semmi...nemvolt jókedvem és Kicsim is hiányzott...
A feszültség ígyhát megmaradt...sőt még tetőzött is... természetesen ilyen idióta állapotban nemvoltam valami szociális és ebből kifolyólag persze hibáztam is amit nemtudok megmagyarázni megint hogy miért tettem persze mostmár amikor kizökkentenek a szürkeállományomból akkor már látom hogy fasz voltam de már késő...már iszom a levét..kb 2 liter percenként...ami már kezd kicsit tetőzni bennem és már nehezen bírom ígyis hogy leírom ...ettől függetlenül nemfogok durvákat írni...függetlenül attól hogy énnekem megin durván lett osztva...tudom hogy hülye voltam...de azért szerintem nemérdemlem meg, hogy amikor néha hibázom énis..akkor másoktól azt az azonnali durva reakciót kapjam amit kapok...mert én mindig meghallgatok meg megértek mindenkit...tudok higgadtan értelmesen megbeszélni dolgokat hiszen nem vagyunk már gyerekek..nem úgy akarom megoldani a problémáim hogy nekirontok a másiknak...máshogy is megérti ha gondom van..durvaságok nélkül is
Apa mindig arra nevelt hogy uralkodjak magamon meg az érzéseimen az indulataimon( a visszafolytásból , a problémák és a velük járó konfliktus kerüléséből adódóan Apa sajnos szívbeteg lett..ráment az egészsége, viszont a midnennapjait próbálja ezeket kiiktava nyugodtan élni)...Anya ennek tök ellentéte...hajtja szinte üldözi a problémáit és addig nem nyugszik amíg megnem oldja őket nemszámít hogy közbe mik szabadulnak el (ő idegesen éli a mindennapjait mert állandó feszültségben tartja magát apróságokon felkapja a vizet..viszont a problémáit megoldja és nem tud mindenki átgázolni rajta)...nah most ezekután én melyiket alkalmazzam? Próbálom a kettő egyvelegét...hátha beválik...sokáig visszafogom az indulataim mert tudom hogy csak baj lesz belőle ha szabadjára engedem őket és meggondolatlanul cselekszem meg beszélek...de egy idő után nem bírom a feszültséget és akkor sírok meg magambazuhanok...most megint itt tartok...de majd biztos összeszedem magam megint...de néha megengedhetem magamnak az érzelmeim kiöntését ha nemakarok beleőrülni...
nemszeretem az igazságtalanságot... ha valaki nem velem szembe vállalja a véleményét hanem kerülőutakon juttatja el azt hozzám amikor nincs lehetőség a reakcióra és a más véleményre...nemszeretem ha annak ellenére hogy én mindenkivel nagyon türelmes jóindulatú és megértő vagyok..annak ellenére én sokszor egyből durva reakciókat kapok..persze sose bírom nézni ha a szeretteimet nyomasztja valami...mindig segítenki akarok nekik..lehet hogy közbe én rosszul járok mert olyat tudok meg ami nem esik jól...de ő rendbejön..az a lényeg...de ettől még nagyonis megmarad bennem az amit mondanak nekem és sokáig tudnak fájni..mondjuk utána tőlem nem sokan kérdezik meg hogy miaz ami feszít belülről...igaz lehet a legtöbben nemis tudnak róla mert jól tudom titkolni vagy nem is érdekli őket...azért akik szeretnek és télleg fogllakoznak velem észre szokták venni...csak olyan messze vannak néha :( Az se jó ha olyanért csesznek le amit ők maguk se tesznek meg...vagy egyszerűen nem igaz az állítás...nembírom ha valaki nemtudja meghallgatni a másikat és konokul csak a saját igazát hajtogatja elzárkózva minden esetleges más véleménytől...ez nem az a konfliktus megoldási forma amit én vallok...
Egyedül érzem magam és meg nem értettnek :( meg most kicsit úgy is mint akin átment egy úthenger...sőt még odavissza ingázott is...mindegy...majd elmúlik vagy elfelejtem eztis...
Nemakarom ezzel teleírni a blogom mert az előzőt is ezért ítéltem törlésre...mert ha ilyennel töltöm meg az hamis képet fest rólam...én nem vagyok ilyen..ha sok ilyet olvasnátok azt hinnétek kezelésre szorulok...vagy hogy nyafka vagyok és túlérzékeny vagy valami... ugyhogy ezt most itt befejeztem...
Megpróbálom ma elterelni a gondolataim...levezetni a feszkót..bár egyedül ez se könnyű...talán elmegyek futni végre elvileg megfogadtam azt is hogy a fogyásom érdekében mozgok kicsit...ilyen dögmelegben mondjuk nemsok kedvem és energiám van..de ezis csak kifogás..eszem fagyit is...(tudom nem összeegyeztethető a fogyókúrával) de úgyhallottam meg minden filmben így van hogy segít a bánaton...csak egy vödörrel kell megenni...
Sajnálom a hibámat...nemtom megmondani miért így lett..bocsánat
Szivem egy hétre Romániába ment rokonaihoz...nemfogunk tudni mégcsak beszélni se...nagyon fog hiányozni..ha elhiszi ha nem... (Szeretlek Picim várlak haza <3)
nem lesz könnyű ez a hét se az tuti :/
