"De - tudjátok-e, hogy mi a magány! Csak egy tányér az ember asztalán, csak egy pohár, amelyből inni méreg. (...) És mindennap így szólni: mégse jő! És aki jő is: mégse, mégse ő!... És ébren várni minden virradásra... "
/Somlyó Zoltán/
"Rám se néz, hozzám se szól. Napok telnek el.
Vonszolom magam. Valami belém markol és lüktet.
Valami belém hasít és szúr. A nappalok még telnek, mert sok a munka, de az éjszakák…
Nem alszom, nem eszem, hányingerem van, szédülök, remegek.
Rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás.
Direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör,
visszakapcsolom, semmi.., majd újra ki."
/Tisza Kata/
"Mennyi optimizmus kell ahhoz, hogy az élet ne törje meg az embert?
Mennyi kitartás, hogy átlépjünk a csalódottságokon?
Mikor összetörik a szívünk, mert elrabolják tőle az álmokat,
vajon csillagpor marad utána, mint a világűrben szétrobbant csillagok helyén?
És nem tehetünk semmit, mert a döntések, a magunké vagy másoké
egymás után és egymásba kapaszkodva sodorják magukkal az életünket."
/Weaver Andrea/ 
